Matisse

Matisse
Kossuth Kiadó, 2014

„A fauvizmus nem más, mint némi vörös festék” – foglalta össze egy alkalommal Henri Matisse a nevével fémjelzett festészeti mozgalomról alkotott sajátos felfogását. Matisse neve a köztudatban szinte egyet jelent a fauvizmussal: az egész 20. század folyamán mind a kortársak, mind a művészettörténészek a tiszta színek kifejezőerejére, az éles színkontrasztokra építő „Vadak” vezéralakjaként igyekeztek beállítani őt, alkotásaival szemléltetve az irányzat alkotói sajátosságait. Ő maga azonban nemcsak a vezéri szerepet utasította vissza, de olykor zavarba jött attól is, ha definiálnia kellett a fauvizmus lényegét. A csoporton belül ő volt a rangidős, s emellett megfontoltabb és tudatosabb volt a többieknél, ami tiszteletet ébresztett pályatársaiban. De míg Maurice Vlaminck szívesen állította be önmagát úttörő zseniként, Matisse nem tört hasonló babérokra, jóllehet mindig elsőként állt ki független törekvéseik mellett. „Tanári alkat” volt, de elsősorban saját belső fejlődése foglalkoztatta, és csupán a kora által felvetett művészi kérdésekre kereste a választ a maga eszközeivel.