A szeretet négy arca

C.S.Lewis a szeretetet boncolgatja ily módon: "A földi szeretet csupán elmosódott mása az 'eredetinek', s így bármily nemes érzés, megtisztulásra szorul." A szerző, e kései írásában éleslátóan, képszerûen, jókora derûvel jeleníti meg a ragaszkodás, a barátság és a szerelem szépségeit, nem feledkezve meg visszásságaikról sem. „A természetünkbõl fakadó szeretet csak akkor lehet örök, ha beleolvadt az isteni eredetû adakozó szeretet örökkévalóságába." „Nincs biztos befektetés. Ha szeretsz, sebezhető vagy. Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap. Ha érintetlenül meg akarod őrizni, ne add senkinek, még egy állatnak se! Óvatosan bugyoláld be mindenféle kis hóbortba és kedvtelésbe; gondosan kerülj minden kötődést; zárd be jól önzésed ládikójába – vagy koporsójába! De ott a koporsóban – ott a biztonságos sötét, fülledt éjszakában elváltozik majd. Nem törik össze, törhetetlen, áthatolhatatlan, megváltoztathatatlan szív lesz belőle.”

C.S.Lewis, a közismert brit író egyik leghíresebb művében az emberi szeretet négy válfaját tárja az olvasó elé: a ragaszkodást, vagyis a szeret legalapvetőbb formáját. A barátságot, a szenvedélyes szeretetet és a felebaráti szeretetet, azaz a legritkábbat és talán legszebbiket, azaz a legnagyszerűbbet és legönzetlenebbet. A szerző szerint az első 3 érzés magától jön, a negyedik nélkül azonban minden szeretet eltorzul, megkeseredik és veszélyessé válik.

(Harmat) 192 old. puhaborítós