Életmentő kézikönyv szülőknek krízishelyzetek megoldásához autizmusban és hasonló állapotokban

Eric Schopler (Szerk.)

Eric Schopler az autizmussal foglalkozó egyik legismertebb szakember. Megalapítója és vezetője volt az Észak-Karolinai TEACCH-programnak, úttörője a szakember-szülő kooperációra támaszkodó ellátásnak. Az Életmentő kézikönyv szülőknek is a szülők és szakemberek kooperációjának gyümölcse: 350 „anekdotát" elemez és értelmez szakmai szempontból, amelyekben autisztikus spektrumzavarral élő gyermekek és fiatalok szülei számolnak be olyan viselkedésproblémák hatékony, egyéni megoldásáról, mint pl. az étkezési, alvási, szobatisztasági nehézségek, a kommunikáció zavarai, perszeveráció, azonossághoz való kényszeres ragaszkodás vagy az agresszió. Ez a nagyon hasznos, ugyanakkor élvezetes, olykor izgalmas könyv igazi segítséget jelent majd az érintetteknek, és egyben ajánlom, mint a súlyos problémák elméleti, módszertani megközelítésének, és megoldásának gazdag, konkrét és tanulságos tárházát, minden pedagógusnak és szülőnek, aki a tanítványok vagy gyermekek viselkedésével kapcsolatos problémákkal küzd. Két ajánlás ismert nevű amerikai kollégák tollából: „Világos és jól szerkesztett... Minden érintett szülőnek, vagy evvel foglalkozó szakembernek elengedhetetlen olvasmány. ...Nagyon melegen ajánlom." (Fred R. Volkmar, a gyermekpszichiátria, gyermekgyógyászat és pszichológia professzora, University of Yale) „Az autisztikus gyermekeket ellátók számára aranybánya ez a könyv. Minden egyes, az autizmus problémájával küzdő család fog találni legalább egy, de inkább sok olyan tanulságos anekdotát a 350 között, amelyek mindegyike megéri a könyv árát." (Bernard Rimland Ph.D., szülő, az Autism Research Institute igazgatója, az Autism Society of America alapító tagja)

A könyvben a szülők által elmesélt 350 rövid történet is bizonyítja: nincs két egyforma autista, nincs két azonos szituáció, csupán analógiára találhatunk. És ez az, ami az egyik legnagyobb segítség, amit ettől a kézikönyvtől kapunk. Gyakorló szülőként talán bátran megerősíthetem: egy-egy autistával kapcsolatos történet meghallgatása, és a helyzet feloldásának módja olyannyira tanulságos lehet, hogy valóban életet, de minimum élethelyzeteket menthet. Ezt az egyesület által annak idején is szorgalmazott szülőtréningek is bizonyították. Minden gyermek más, mégis ugyanaz: autista, akit végül is elfogadtak szülei, és a krízishelyzetek kezelésében zseniálisan találékonyakká váltak. 

A kitűnően felépített fejezetek az első pillanatban világossá teszik - véleményem szerint még a kezdő szülőnek is -, hogy hol kezdje a megoldások keresését. A jéghegy metafora alkalmazásával azonnal látszik, hogy ha például az én gyerekem problémás viselkedésére az agresszivitás jellemző, akkor máris megtalálom az 5. fejezetben a jéghegy csúcsán, a krízishelyzet látványos megnyilvánulásai között: "Tépi saját haját" vagy (régebben) "tárgyakba ütötte a fejét". S a kézikönyv azonnal felsorolja a mögöttes zavarokat: pl. "Szenzoros integrációs problémái vannak" "Könnyen frusztrálódik". De más gyereknél ez éppen azt jelentheti, hogy: "Nem tudja másképp kifejezni érzéseit" vagy "Érzéketlen a fájdalomra". Ez után elmondják a szakemberek szépen sorban, hogy a látványos jéghegy csúcsa alatt mi minden rejlik, és mennyire rejtettek lehetnek a mögöttes zavarok. 

A szülőktől összegyűjtött történetekben találhatók az egyedi, és egyben inspiráló megoldások. Egy idézet: "Amikor Allan kezd idegessé válni, szülei és tanárai azt mondják neki, hogy üljön le és írja le, mit érez. Szülei ilyen feljegyzéseket találnak: Szeretném hasba vágni Jimmyt, de azután, hogy leírta, megnyugszik, és a valóságban nem üti meg Jimmyt." A könyv szerkesztői ugyanakkor arra is figyelmeztetnek: "Vannak olyan viselkedések, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, hanem meg kell akadályozni megjelenésüket. Sok szülő meg is tette ezt, mégpedig nem a viselkedés, hanem a környezet megváltoztatásával." Mert hogyan lehet megakadályozni, hogy egy 12 éves autista kislány kiugráljon a második emeletről? 

Erre és még sok más helyzetre (étkezési, alvási, szobatisztasági nehézségek) találtak maguk a szűlők egyéni megoldást. 

A könyvet ugyancsak melegen ajánló Bernard Riemland professzor (az Autizmus Research Institute igazgatója) írja: "Az autisztikus gyermekeket ellátók számára aranybánya ez a könyv. Minden egyes, az autizmus problémájával küzdő család fog találni legalább egy, de inkább sok olyan tanulságos anekdotát a 350 között, amelyek mindegyike megéri a könyv árát." A kézikönyvnek feltétlen a könyvespolcunkon a helye. Elolvasni soha nem lehet, de állandóan olvasni igen.