Szájról szájra , kézről kézre 3.kötet

A hagyományok tisztelete, a néphagyományt éltető óvodai nevelés nem eszköz pedagógiai módszereink megvalósításához, hanem életszemlélet. Teljességre törekszik és teljes embert kíván, mint ahogy az évszakok váltakozása állandó, az újra, meg újra elérkező ünnepek a hagyomány rendje és módja szerint valók. A természet évről évre, mindig ugyanabban az évszakban újul meg, az élet fája újabb ágakat nevel, hogy azután azokat termőre fordítsa.
E kis kötet húsz év tapasztalatának és kitartó, lelkes munkájának a gyümölcse. Nyomon követi mindazt a változást, fejlődést, amit a szentendrei hagyományéltető óvónők közösségének tagjai a gyerekekkel együtt megéltek. A dolgos hétköznapokat felváltó ünnepek rítusainak, hagyományainak közös megélése alakította az összetartozás élményét, s formálta valódi együtt gondolkodó, egy nyelvet beszélő közösséggé tagjait. Ez a közös nyelv, pedig nem más, mint a magyar teljességet kifejező játék- és népdalkincs.