Ismeretes, hogy Tersánszky Józsi Jenő páratlan atmoszférájú és nyelvezetű, csodás elemekkel átszőtt epikájában a történetmondás igen közel áll a hagyományos mese előadásmódjához. A felnőtteknek szánt mesék (pl. Mese a fecskéről) mellett elsősorban a gyermekekhez szól. Ebből az irányból vezetett útja többek közt a Misi mókus kalandjai irányába. A részben másutt alig hozzáférhető mesék íve a király- és a szegényember-meséktől a modernizált fabulákon át a Petőfi Sándort idéző, félig legendás, félig igaz történetig húzódik, felvillantva a prózairodalomnak azt a korántsem konzervatív módozatát, amely az írót és az olvasót: a történetmondót és a hallgatót szinte egy közvetlen áramkörbe zárja.