Az orvosi élettan tankönyve 7. kiadás
Fonyó Attila
Az orvosi élettan tankönyve 7. kiadása egyetlen fejezetében, a neuronműködések összefoglalásában különbözik lényegesen a megelőző 6. kiadástól.
A 20. század legvégén váltak hozzáférhetővé azok a módszerek, amelyekkel láthatóvá lehetett tenni és azonosítani az idegsejteket felépítő molekulákat, meg lehetett határozni az egyes alkotórészeket kódoló gének szerkezetét. Az eredmények századunk első évtizedeiben kezdenek mutatkozni, és az idegműködés új paradigmája bontakozik ki.
Az idegsejtek molekuláris szerkezete bonyolultabb, mint nem is olyan régen hittük. Egy-egy funkciót egyetlen idegsejtben a sejt különböző helyén más és más fehérje lát el. Az idegrendszer különböző helyein található idegsejtekben szabályszerűen különbözik a molekuláris összetétel; mindez a „molekuláris anatómia” kifejezéssel jellemezhető. Így válik érthetővé, hogy egy-egy genetikai defektus meghatározott központi idegrendszeri működészavart, tünetet okoz, de ugyanez magyarázza meg, hogy ismert támadáspontú gyógyszer csak bizonyos központi idegrendszeri struktúrákra hat, másokra nem. Az új felfedezésekkel a neurofiziológia, neurofarmakológia, de a klinikai idegtudomány is új szakaszába lépett. Az orvosi élettan tankönyve 7. kiadásának újrafogalmazott fejezetében ezt az új szemléletet szerettem volna megalapozni.
Az orvosi élettan tankönyve 7. kiadása egyetlen fejezetében, a neuronműködések összefoglalásában különbözik lényegesen a megelőző 6. kiadástól.
A 20. század legvégén váltak hozzáférhetővé azok a módszerek, amelyekkel láthatóvá lehetett tenni és azonosítani az idegsejteket felépítő molekulákat, meg lehetett határozni az egyes alkotórészeket kódoló gének szerkezetét. Az eredmények századunk első évtizedeiben kezdenek mutatkozni, és az idegműködés új paradigmája bontakozik ki.
Az idegsejtek molekuláris szerkezete bonyolultabb, mint nem is olyan régen hittük. Egy-egy funkciót egyetlen idegsejtben a sejt különböző helyén más és más fehérje lát el. Az idegrendszer különböző helyein található idegsejtekben szabályszerűen különbözik a molekuláris összetétel; mindez a „molekuláris anatómia” kifejezéssel jellemezhető. Így válik érthetővé, hogy egy-egy genetikai defektus meghatározott központi idegrendszeri működészavart, tünetet okoz, de ugyanez magyarázza meg, hogy ismert támadáspontú gyógyszer csak bizonyos központi idegrendszeri struktúrákra hat, másokra nem. Az új felfedezésekkel a neurofiziológia, neurofarmakológia, de a klinikai idegtudomány is új szakaszába lépett. Az orvosi élettan tankönyve 7. kiadásának újrafogalmazott fejezetében ezt az új szemléletet szerettem volna megalapozni.
Kiadó:
17900 Ft
17048 Ft
Az áfa összege 852 Ft